Fényes szelek (1968)


Rendező: Sára Sándor

Szereplők:
  • Drahota Andrea - Lantos Jutka
  • Kovács Kati - Szabó Teri
  • Balázsovits Lajos - Fekete Laci
  • Kozák András - rendőrtiszt
  • Bálint András - András
  • Kosztolányi Balázs - Balázs
  • Madaras József - Kellér atya
  • Úri István - Pista
  • Orbán Tibor - paptanár
  • Csengery Adrienne - kollégista lány
  • Csányi Miklós - Miki
  • Deák B. Ferenc - János
  • Leisen Antal - gimnazista
  • Bálint Tamás - gimnazista
  • Kern András - gimnazista
  • Jordán Tamás - gimnazista
  • Schwetz András - Benjámin
  • Pecsenke József - a kollégiumi szövetség vezetője
  • Juhász Jácint - Kovács
  • Tóth Benedek - Molnár
  • Szombathelyi Gyula
  • Körtvélyessy Zsolt - Zsolt

A népi kollégiumi eszme az 1930-as években született meg a népi írók, falukutatók által feltárt szörnyű viszonyok hatására. A bentlakásos internátus létesítésével meg akarták teremteni a tanulás, az értelmiségivé válás esélyét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek. A NÉKOSZ, a népi kollégiumi mozgalom a negyvenes évek elején indult (1946. július 9-én), és rövid virágzás után az évtized végére be is fejeződött, azaz beszüntette a Rákosi-rendszer. A hatása máig is érezhető, hiszen rengeteg kiváló ember került ki az egykori kollégisták közül. 1948-ra a 158 népi kollégium behálózza az egész országot, s körülbelül 9500 középiskolás és egyetemista számára nyújt életre szóló szakmai és közösségi tapasztalatot. Kialakul a kollégiumok sajátos rituáléja, megvannak a dalaik, mozgalmi és pedagógiai hagyományaik. Az egész korszakot jellemzi a NÉKOSZ-indulóból elhíresült szóösszetétel: "Fényes szelek". Ilyen többé-kevésbé autonóm, nemzeti kötődésű kollégiumi rendszer sehol máshol nem alakult ki a szovjet blokkban. 1948 a csúcspont és az élethalál-harc kezdete.

Jancsó Miklós, a hatalmi erőszak és az emberi alávetettség viszonyát ezúttal a "fényes szellők" korszakában modellálja. Egy kollégiumfoglalás eseménytörténetébe sűríti a forradalom természetrajzát, a mindenáron való, öncélú, tömeges személytelenségbe tompuló, és hatalmi erőszakba torkolló forradalom veszélyeire figyelmeztet. 1947-ben járunk, a II. világháború utáni Magyarországon. Népi kollégisták egy lelkes kis csoportja Laci vezetésével, a kommunista párt infrastruktúráját, járműveit felhasználva benyomul egy vidéki katolikus papi líceumba. Először csak jószándékúan vitatkozni szeretnének a papnövendékekkel, hogy meggyőzzék őket az új kommunista társadalom szükségességéről. A párt - amelyet egy rendőrtiszt képvisel - azonban gyors eredményeket akar, ezért megfélemlítésül letartóztatnak néhány katolikus diákot. Lacinak ez nem tetszik, ám a türelmetlenebb kollégisták a párt álláspontját elfogadva leváltják őt. Két lány, Jutka és Teri lesz az új vezető, akik még durvábban alázzák meg a passzív ellenállást tanúsító papnövendékeket. Mivel ezúttal már túl messzire mentek, a párt, megelégelve túlkapásaikat, megvonja tőlük a támogatást, leváltja őket. A lányok ezt csalódásként élik meg.

Díjak:
  • 1969 - Magyar Játékfilmszemle: a legjobb férfi alakítás díja Balázsovits Lajosnak
  • 1970 - Magyar Filmkritikusok Díja: a legjobb rendezésért
  • 1970 - Adelaide: Dél Keresztje-aranydíj