Kleist: Amphitryon


Előfordulhat olyasmi, hogy bárki ellopja testünket-lelkünket és kisajátítja énünket? És még érzékeinkben, szemünkben-fülünkben sem bízhatunk? Lehetséges ez? Nyilván a gonosz istenek játéka, ijesztő lehetőség, pedig talán nem is olyan nagy a különbség isten és ember között.

Heinrich von Kleist darabjában a főisten, Jupiter "ördögi" tréfája az, hogy ellopja a hadvezér Amphitryon alakját, hogy így férközhessen közel annak gyönyörű feleségéhez. Amíg a férj hadba vonult az éjjel meglátogatja a gyanútlan asszonyt, a szépséges Alkmenét. Jupiter kísérője a ravasz Merkur, aki a nem kevésbé csavaros eszű szolga, Sosias alakjába költözik. S amikor az igazi Sosias és az igazi Amphitryon hazatérnek, akkor kezdődik az igazi csata, hogy ki kicsoda valójában. Félreértés félreértést követ, a szálak végletesen összekuszálódnak. Álom, vágy és valóság kavarog a színen izgalmasan. Tragédia ez? Avagy inkább keserű komédia? És mi lesz vajon a vég?
Az isteni megoldás nem sok jót ígér...