{body}

Színház a színházban


2002. április 5., Városi Színház

Rendező: Jeles András

Szereplők:
  • Madaras József - Színész
  • Király Zoltán Mátyás - Színész
  • Ruttkai Iván - Színész
  • Monyók Ildikó - Színésznő
  • Varga Györgyi - Színésznő
  • Patay Péter - Énekes
  • Lukin Zsuzsa - Énekesnő
  • Bojka - Narrátor
  • Hevesi András - Kritikus
  • Tamási Zoltán - Kritikus
  • Gruiz Anikó - Cselédlány
  • Varga Györgyi - Cselédlány
  • Krasznahorkai Ágnes - Súgó
  • Pintér István
  • Tuul Calman

"Sérült emberek közvetítésével szeretném színpadra állítani Molnár Ferenc A testőr című darabját. Persze tudom, hogy egy ilyen ötletre reflex-szerűen adódik a reakció: nincs ebben semmi érdekes, az ellenkezője volna igazi teljesítmény, azaz sértetlen, makulátlan emberi lényeket volna érdemes találni, s velük kellene eljátszatni a komédiát, vagy a tragédiát. E képzeletbeli disputa felidézésével máris e vállalkozás lényegénél tartunk: valamilyen mértékben mi, modern emberek, valamennyien sérültek vagyunk, csakhogy a többség számára adatott annyi szerencse, testi-szellemi energia és -képesség, hogy a hendikepet leküzdje, illetve háttérbe szorítsa, súlytalanná tegye." (...)

Tíz évvel ezelőtt, amikor egyévi kómát túlélve a semmiből kellett vissztérnem, orvosaim megjósolták, emberfeletti küzdelmek árán is, eljön még számomra újra a színpadi szereplés ideje. Úgy tűnik, valóban elég hosszú időre volt szükségem ahhoz, hogy testben, és lélekben megerősödve ismét vállalni tudjam azt a kihívást, amit egy darab színrevitele jelent.
Jeles András, - akit igen bátor, és őszinte embernek tartok -, egy rendkívül izgalmas, érdekes, és minden szempontból újszerű előadás létrehozásában számított rám, mint alkotótársra. Színészként kötelességemnek tartom alkotói szándékát mindenkor alázatosan, ugyanakkor szép, önálló akarattal segíteni. Az ő, és munkatársai hite erősít, és helytállásra ösztönöz. Hiszen ebben a nagyon is élő színházban mindenkire úgy tekintek, mintha családom tagja volna; azé a családé, amely visszavezetett engem az életbe, a játék világába. Ez minden bizonnyal Isten ajándéka, amellyel nem szabad visszaélni. Nekem tehát kötelességem itt lenni, és megfelelni önmagam, és a színház elvárásainak ebben a mai szemnek, és a jövő nézőinek egyaránt értékesnek bizonyuló előadásban.

Vissza